Télen kiszáradnak és kirepedeznek, az év összes hónapjában hiperérzékenyek és sérülékenyek, és az állatvilág összes faja közül csak mi vagyunk azok, akiknek kifordultak az ajkai és étkezés közben gond nélkül rájuk is haraphatunk, ha figyelmetlenek vagyunk. Adott tehát a kérdés: miért vannak ajkaink egyáltalán?

Gyakorlatilag ajkaink biztosítják az egyik első reflexünket is, amely születésünk után megjelenik, és ezt tanulnunk sem kell: ez pedig a szívóreflex. Ez és a keresőreflex (amely hatására a baba arca abba az irányba fordul, ahonnan száját vagy arcát megérintettük) együtt biztosítja azt, hogy az újszülötteket lehet szoptatni - a munka nagy részét a nyelv végzi, de az ajkak biztosítják a szívóhatást. A táplálkozás tehát nem passzív viselkedésminta az újszülött részéről, az ajkak már itt is fontos szerepet játszanak.

És míg fontos szerepet játszanak abban is, hogy artikulálni tudjunk és megfelelően tudjuk kiejteni a hangokat is, mind egyetérthetünk abban, hogy a csókolózás még a beszédnél is izgalmasabb, bár érdekes, hogy nem univerzális jelenség. Már Darwin is megjegyezte The Expression of Emotion in Man and Animals című 1872-ben publikált könyvében, hogy a maoriknál, a tahitieknél, az ausztrál őslakosoknál vagy éppen az eszkimóknál sem ismert a csók. (De ugyanakkor a csimpánzok is megcsókolják egymást, ha ki akarnak békülni egy összekapás után, és a bonoboknál is megfigyelték ezt.)

Desmond Morris brit állatkutató például azt is felvetette már korábban, hogy a csók eredhet azon főemlősökre jellemző viselkedésből is, hogy az ételeket megrágva adták már át leszármazottjaiknak - például a csimpánzmamák is így tesznek, amikor kölykeik szájába átforgatják az ételt, ajkaik összeérnek.

Az is lehetséges, hogy az ajkak összeérintése csökkenti a feszültséget - gondoljunk csak bele, mennyi idegvégződés van ajkainkban. És ha már itt tartunk: agyunk is jelzi, hogy ajkainkra szüksége van. Ennek úgynevezett szomatoszenzoros kérgébe futnak be az érintéssel kapcsolatos ingerek: minden testrészünk ide van bekötve és minden testrészünknek elkülönült érzékelőrendszere van - minél nagyobb ez, annál több receptor van benne. Mellkasunk vagy gyomrunk kevés receptorral dolgozik, kezeink és ajkaink viszont hatalmas területtel dolgoznak ezekhez képest - mintha főként ezekkel érzékelnénk a világot.

És ha már a csóknál tartunk, érdekes az úgynevezett eszkimópuszi jelensége is. Az összedörzsölt orrok kutatók szerint főként arra jó, hogy illatanyagot vegyünk partnerünktől. Ez utalhat arra is, hogy a csók gyakorlatilag egy kényelmes és nagyon is élvezhető módja annak, hogy szó szerint "kiszagoljuk" jövőbeli partnereinket.

Gordon Gallup például amerikai kollégisták közösségében tanulmányozta mindezt: kutatásai szerint a lányok íz- és illatanyagok segítségével tudták eldönteni, hogy valaki jól csókol-e, és sokkal kisebb eséllyel feküdtek le valakivel, ha nem csókolták meg előtte. Ez teljesen érthető, a csók közben felszabaduló illatanyagok ugyanis rengeteg információt közvetítenek és sokkal könnyebben ki tudjuk szűrni, hogy ki érdekel minket igazán és ki nem - úgyhogy, ahogy a példák is mutatják: vélhetően ezért vannak ajkaink.

Forrás:http://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek