Paraziták, végállomás! A parazita és a gazdaegyed életközössége az élővilág különös kapcsolata. A parazita élősködőként élete nagy részét a gazdaegyedben éli le, belőle táplálkozik, rontja az életkilátásait, csökkenti szaporodási esélyét, esetleg betegséget okoz neki, de csak ritkán pusztítja el. A gazdaegyed igyekszik megszabadulni a hívatlan vendégtől, de erre csak annyi energiát fordít, amennyit muszáj. Ez a „kutya-macska” kapcsolat esetenként egy életre szól, akár egy "különös házasság".

A paraziták között vannak mikroméretűek, mint a vírusok, viroidok, prionok, baktériumok, gombák és protiszták, és vannak makroméretű élősködő állatok, ilyenek a férgek, atkák, tetvek. A paraziták egy része ártalmatlan, mások veszélyesek. A bélféreg például elvonja a táplálékot a gazdaszervezettől, a malária kórokozója viszont mérgező melléktermékeket termel a vérben. Az élősködő gyakran ugródeszkának használja a gazdaegyedet - például a tüsszentéssel tovább fertőzünk másokat is. A fertőzöttség gyakran odavezet, hogy az egyed kirekesztődik környezetéből, társai elzárkóznak tőle, szexuális és szociális kapcsolatai megsínylik állapotát. A fertőzéssel szembeni küzdelem kimeríti az alanyt, a védekezésre olyan sok energiája mehet el, hogy ez végső soron megrövidítheti életét.
A védekezés többfrontos: irányulhat a fertőzés elkerülésére, a táplálék, az élőhely kiválasztásával, a szexuális partner gondos megválasztásával. A már megtörtént fertőzés esetén immunreakcióval válaszol a szervezet. A vérszívó szúnyog csípésére is azonnali adekvát válasz érkezik. A szúnyog ugyanis először nyálat juttat a szövetekbe, csak utána tud testnedveket felszívni. A szervezet felismeri az idegen anyagot és kicsapja annak alkotóelemeit. A védekező mechanizmus a gerincesekben igen összetett. A B-limfocita és T-limfocita sejtek az idegen antigéneket felismerik, immunglobulin molekulákat kötnek hozzájuk, majd elpusztítják őket. Az immunológiai védekezéssel szemben azonban a parazita maga is biokémiai eszközökkel védekezik. Saját fölismerhetőségét csökkenti, vagy az immunrendszert félrevezetve, annak támadását hamis célpont felé tereli, esetleg a gazdaszervezet ellenanyagait saját hatóanyagával támadja. A maláriát okozó lázállatka (Plasmodium sp.) az immunrendszer támadásait az említett trükkök kombinációjával védi ki. Hogy ezt mennyire eredményesen teszi, azt jól bizonyítja, hogy évente 250 millió ember betegszik meg maláriában a Földön.

Az élősködőkkel szembeni védekezés olyan régi, mint maga az élet. Az emberiség fegyvertárában a genetikailag kódolt fegyvereken túl még a megfigyelések és tapasztalatok alapján kidolgozott gyógyító eljárások és készítmények is rendelkezésre állnak.

Az Indiában honos dísznövény, a vörös jázmin leveleit és magját például régóta jó eredménnyel használják a helybéliek. Leveléből gyógykenőcsöt készítenek az élősködők által okozott bőrfertőzésekre. Érett, pirított magja a hasmenés, láz és angolkór kezelésére szolgál. A levélből készült kivonat enyhíti a hasüregi fájdalmakat.

A sóskaborbolya kérge és gyökere már az ókori Egyiptomban is használták preventív céllal a pestis elkerülésére. Németországban a szem betegségeit a főzetéből készült borogatással kezelik, Oroszországban vérnyomáscsökkentőként használták a népgyógyászatban. Fertőtlenítő hatású, elpusztítja a sebfertőzést okozó baktériumokat, a vérhast, kolerát, húgyúti és hüvelyi fertőzést okozó mikroorganizmusokat. Erősíti az immunrendszert, hatékony az ízületi gyulladás, szemhéj- és kötőhártya-gyulladás ellen.

Az egyiptomi hölgyek az illatos mirha égetésével űzték ki otthonaikból a legyeket. A kínaiak használták sebkenőcsként, menstruációs zavarok kezelésére, rendellenes vérzésre, aranyér kezelésére, és fekélyes sebek gyógyítására. A biblia többször említi a mirhát, egyszer szent kenőcsként, másszor megtisztító gyógynövényként hölgyeknek, vagy éppen illatszerként. A mirha erősíti az emésztőrendszert, védi a májat a mérgező anyagoktól és segíti működését. Gazdag kálium, nátrium, szilikon, cink és klór tartalma megtisztítja a szervezetet a salakanyagoktól.

A szegfűszeg olaj egyetlen magyar konyhából sem hiányozhat. De talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy nemcsak sajátos ízt ad ételeinknek, de a szegfűszegolaj még a az emésztőrendszer simaizmaira is nyugtatóan hat. Eugenol nevű hatóanyaga erős antioxidáns, elpusztítja a bélparazitákat, mikrobákat, gombákat. Erősíti az immunrendszert és a szervezetet energiával tölti fel.

Az argentin lángfa kivonata, mint neve is mutatja a dél-amerikai népek medicinája több mint ezer éve. A múlt század 70-es, 80-as éveiben végzett kutatások bebizonyították hatékonyságát a vírusos fertőzések, paraziták, és a rák különböző fajtáival szemben. Segítséget nyújthat az ízületi gyulladás és a herpesz kezelésében. Jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint, cinket, szelént, vasat, magnéziumot, mangánt, A- és B-vitaminokat. Számos bizonyítékkal alátámasztott gombaölő hatása miatt is nagy megbecsülésnek örvend.

A fekete dió Európában évszázadok óta használt gyógyír különböző betegségekre. A fekete dió zöld burkában talált festékanyag természetes jódot tartalmaz, ami fertőtlenítő hatású. A termés hatóanyagai megölik a parazitákat, hengeres és gyűrűs férgeket. Emellett hatásosnak bizonyult olyan bőrbetegségek kezelésében, mint a herpesz, a kelés, ekcéma. Mangán tartalma fontos az idegi, agyi funkciók számára. Számtalan fontos anyag található még benne, így például, magnézium, kalcium, szelén, vas, klór, A-, C-, B₁-, B₂- B₆-vitaminok.

A házi dió szerotonin hatóanyaga telítettségérzetet okoz, ezért áldás a súlyproblémákkal küszködőknek. A gyomor és bélhurut kezelésében hatékony. Junglan nevű hatóanyaga fontos az élősködőkkel szembeni védelemben.

Laboratóriumi és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a grapefruit mag kivonata 800 vírus és baktérium fajta, közel 100 féle gomba és még számos élősködő ellen hatásos. Rendkívüli hatásfokkal fertőtlenít, amellett, hogy nem károsítja a környezetet. Az USA-ban elterjedt a kórházépületek padlója, a lepedők és orvosi eszközök tisztítószereként. Thaiföldön sikeresen helyettesítették vele a klórt az ivóvíz tisztításához. Ami a leghihetetlenebb, hogy a bélbarát baktériumokat viszont megkíméli.

A fokhagyma a magyar népgyógyászatban is régóta ismert. Jótékony hatását a keringési rendszerre, szívre, tüdőre, emésztésre felesleges lenne itt ecsetelni. Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag összetétele és az immunrendszerre gyakorolt erősítő hatása miatt azonban feltétlenül helyet kell szorítani számára a paraziták elleni fegyvertárban.
A felsorolt gyógyhatású növények természetes hatóanyagai évszázadok, sőt évezredek során már bizonyítottak. A jelenkor feladata "csupán" az volt, hogy ezen képességeket egy készítménybe sűrítse.

Ha  bövebben érdekel, vagy érintett vagy , keress meg,vagy írj!