Az élelmirost-kutatás kezdete Dennis Burkitt nevéhez fűződik, aki sebészként szolgált Afrikában az 1950-es években. Tevékenysége során észlelte, hogy az afrikai népesség között alig fordulnak elő olyan betegségek (pl. gurdélyképződés), amelyek Angliában és az Afrikában állomásozó brit csapatok körében is igen gyakoriak voltak. Az okokat keresve felfigyelt arra, hogy az afrikaiak székletének napi tömege és térfogata több mint háromszorosa a britekének. A jelenség hátterében az állt, hogy az afrikaiak naponta 30 g-nál több élelmi rostot fogyasztottak. Azóta megszámlálhatatlanul sok tanulmány készült, amely a teljes kiőrlésű gabonaféléknek, így a teljes kiőrlésű gabonapelyheknek az egészségre gyakorolt jótékony hatásával foglalkozik.

A teljes kiőrlésű gabonapelyhek fogyasztásának előnyei

Étrendünk növényi részének igen fontos elemei a gabonamagvak, amelyek az emberi szervezet energia- és fehérjeszükségletének kétharmadát fedezik világszerte.

A teljes kiőrlésű gabonából készült ételekben (pl. gabonapelyhekben) az élelmi rostok mellett számos védőhatású anyag – pl. antioxidánsok: karotinoidok, tokoferol, tokotrienol – található, amelyek védelmet nyújthatnak a daganatok kialakulásával szemben (1). Számos tanulmány mutatott rá arra, hogy fordított arányban áll egymással a daganatok (pl. gyomor- és vastagbélrák) kialakulásának kockázata és az elfogyasztott zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, élelmi rostok és bizonyos zsírok mennyisége, valamint a fizikai aktivitás (2, 3). A gabonafélék oldhatatlan élelmi rostjai vízkötő képességükkel növelik a béltartalom tömegét, s csökkentik a tápláléknak a tápcsatornán való áthaladási idejét. Az élelmi rostok megkötik a káros anyagcseretermékeket, ezáltal csökkentik a bélrendszer daganatos betegségeinek kockázatát (4). A bélmozgás serkentésével és a tranzitidő normalizálásával kiválóan akadályozzák meg a székrekedést is.

A gabonamagvak bőségesen tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat, kicsi a zsírtartalmuk, ugyanakkor nagy az összetettszénhidrát-tartalmuk.

A gabonafélék napi fogyasztásával több idült betegség – például a szívkoszorúér-betegség és az elhízás – kialakulásának kockázata csökkenthető. Epidemiológiai adatok szerint ugyanis a szívkoszorúér-betegségek kockázata (5) és az elfogyasztott antioxidánsok mennyisége fordítottan arányban áll. Az oldható béta-glükánban gazdag magvak (pl. zab, rozs vagy árpa) hatásosabban javítják az inzulinérzékenységet (6), mint a búza, amely leginkább oldhatatlan élelmi rostokat tartalmaz. Az ilyen rostokban szegény élelmiszerek rostban gazdagokkal való helyettesítése csökkenti az inzulinrezisztencia kialakulásának és az elhízásnak a kockázatát. Holt és Miller bizonyította be, hogy a gabonafélék feldolgozásának módja nemcsak a glikémiás és inzulinszintet határozza meg, hanem az étkezés utáni teltségérzetet is. Kísérletükben a finomlisztből készült termékek esetén volt a legkisebb, míg a teljes kiőrlésű gabona felhasználása esetén a legnagyobb a telítettségérzet. Az elfogyasztott – kis zsiradéktartalmú – gabonatermékek étrendbeli arányának növelése segíti a napi energiafelvétel csökkentését (7).

A magvak rendkívül értékes vitaminforrások, főként a B-vitamin-komplex vagy az E-vitamin tekintetében. Gazdag forrásai az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen számos ásványi anyagnak is, például vasnak, magnéziumnak és nyomelemeknek (réznek, cinknek, mangánnak, szelénnek). A gabonaszemekben található növényi ösztrogén, izoflavon és lignin csökkenti a menopauza utáni kellemetlen tüneteket (8).

Természetes forrásai a prebiotikus anyagoknak, az oligoszacharidoknak, a frukto-oligoszacharidoknak, a fermentálódó élelmi rostoknak és a rezisztens keményítőnek. Ezek az emészthetetlen szénhidrátok olyan baktériumtörzsek növekedését és aktivitását serkentik a vastagbélben, amelyek egyensúlyban tartják a mikroflórát, továbbá anyagcseretermékeikkel segítik az egészség megőrzését és javítják a szervezet ellenálló képességét.

A teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával közelebb kerülhetünk ahhoz a táplálkozási célhoz, hogy a különböző élelmiszercsoportokból, makro- és mikrotápanyagokból az eszményi mennyiséget juttassuk szervezetünkbe.

Irodalom 1. Baublis, A. J., Clydesdale, F. M. et al: Antioxidants in wheat-based breakfast cereals. Cereal Foods World., 45, 71–74, 2000. 2. Adlercreutz, H.: Phytoestrogens: epidemiology and a possible role in cancer protection. Environ. Health Perspect., 103, 103–112, 1995. 3. Greenwald, P., Clifford, C. K. et al: Diet and cancer prevention. Eur. J. Cancer, 37, 948–965, 2001. 4. Slavin, J. L., Jacobs, D. et al: The role of whole grains in disease prevention. J. Am. Diet. Assoc., 101, 780–785, 2001. 5. Anderson, J. W., Hanna, T. J. et al: Whole grain foods and heart disease risk. J. Am. Coll. Nutr., 19, 291S–299S, 2000. 6. Miller, J. C.: Importance of glycemic indexes in diabetes. Am. J. Clin. Nutr., 59, 747S–752S, 1994. 7. Walker, K. Z., O’Dea, K.: Is a low fat diet the optimal way to cut energy intake over the long term in overweight people? Nutr. Metab. Cardiovasc. Dis., 11, 244–248, 2001. 8. Shoff, S. M., Newcomb, P. A. et al: Usual consumption of plant foods containing phytoestrogens and sex hormone levels in postmenopausal women in Wisconsin. Nutr. Cancer, 30, 207–212, 1998.

Gyuricza Ákos dietetikus

Forrás: Új Diéta Magazin

www.ujdieta.hu