Kétféleképpen reagálhatunk a stresszre, félelemre, szomorúságra.

Ha stresszelünk, akkor hajlamosak vagyunk étellel tömni magunkat, míg másoknak olyan görcsben áll a gyomruk, hogy egy korty vizet sem képesek lenyelni, ezért nem jelenthetjük ki, hogy mindenki ételhez nyúl, ha valamilyen negatív érzelem uralkodik el rajta.

A kutatók rávilágítottak, hogy az evési hajlam függ a félelem típusától. A hirtelen, közvetlen fenyegetettség során például eszünkbe sem jut az étel, mert az akut stressz megszünteti az étvágyat.

Ennek a jelenségnek evolúciós gyökere van, mert az őseink stresszhatás alatt nem mehettek élelmet gyűjteni, ugyanis ellenkező esetben az életben maradási esélyek a minimálisra zuhantak volna.

Ez az oka annak, hogy az étvágy visszaszorítása évmilliók alatt is fennmaradt, feszült szituációban pedig megszűnhet, mert ekkor a feszültség okozójára koncentrálunk, nem az ételre vagy éhségre. Egy hirtelen támadt fenyegetettség esetén azon jár az eszünk, hogy hogyan kerülhetünk ki a lehető leggyorsabban az adott helyzetből.

Akkor viszont már teljesen más a helyzet, ha szinte beleszülettünk, bele keveredtünk egy feszült szituációba, például bizonytalan az anyagi helyzetünk. Ilyenkor kilátástalanság uralkodik el rajtunk.

A krónikus stresszes életkörülmény során próbálunk minden olyan apróságot összegyűjteni, ami a túléléshez szükséges. Meg kell ragadnunk minden lehetőséget, falatot, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jutunk legközelebb élelemhez.

A félelem és az evés kapcsolatát vizsgáló kutatásban 167 alanynak mutattak 30 fotót, amelyeken ételek szerepeltek. A résztvevők dolga az volt, hogy pontozzák, hogy az adott pillanatban mennyire szeretnék megenni az adott fogást. A képeket úgy osztották el, hogy minden ételcsoportba 5-5 fotó került. Voltak gyümölcsök, tejtermékek, húsok.

A következő feladatban az alanyok közül mindenki más-más történetet olvasott. Itt bele kellett élniük magukat a főszereplő helyzetébe. Az egyik leírásban jól élt a főhős, akinek volt munkája, nem szenvedett hiányt semmiből. A másik történetben rossz élete volt a főszereplőnek.

A kutatás végén újra értékelni kellett a 30 képet az alapján, hogy mennyire szeretnék az alanyok elfogyasztani. Azok, akik a rossz életet élő főhőst kapták, a kalóriadúsabb ételeket preferálták.

Forrás:http://life.ma