A leírhatatlan gazdagságú ízvilága által fenséges csemegévé avatott mangosztánnal Magyarországon jobbára csak feldolgozott formában találkozhatunk, ám ez már csak gyógyhatásait tekintve sem lehet ok arra, hogy ne ismerkedjünk meg e kivételes értékekkel bíró trópusi ínyencséggel.

A jellegzetes megjelenésű finomság, a mangosztán az indonéz szigetvilágból származó trópusi növény, a Garcinia mangostana gyümölcse. A jellemzően 8-9 méteres, ám nem ritkán akár kétszer ilyen magasra is megnövő örökzöld fa vastag, fényes leveleivel, valamint hatalmas, néhol pirosasba forduló rózsaszínű virágaival megkapó látványt nyújt. Vadon előforduló példányaival kizárólag Malajziában és a Fülöp-szigeteken találkozhatunk, ültetvényeket azonban Indonézia, Szingapúr, Thaiföld, Mianmar és India mellett Közép- és Dél-Amerika egyes vidékein, valamint immár Floridában és Kaliforniában is találunk. A csapadék mennyiségére igen kényes növény természetes körülmények között kizárólag trópusi esőerdőkben fordul elő, telepíteni pedig a hasonló adottságú vidékek mellett leginkább vízparti területek állandóan nedves, jó vízáteresztő képességű talajára érdemes. A növény számára az ideális termőterület az egyenletesen 30 fok körüli hőmérsékletű, párás hely; 5 fok alatt és 40 fok felett, valamint szárazságban a fa gyorsan elpusztul. Tekintettel arra, hogy a csemeték tűző napon hamar kiégnek, a mangosztán palántákat a folyamatos árnyék biztosításának érdekében magasabb növények, például pálmák közé ültetik.

Az akár százéves korában is termőképes növény maximális terméshozamát huszonévesen éri el: egy ilyen korú fa évente akár háromezer gyümölcsöt is képes hozni, mégpedig a hathónapos érési időszakra való tekintettel legfeljebb két részletben. Az árnyékban kifejlődő gyümölcs sima, kemény héja csak az érési időszak végének közeledtével színesedik meg. Miután a mangosztán esetében egy nem utóérő termésről van szó, a betakarítás időzítése kulcskérdés: a szüretelés jórészt kézzel történik akkor, amikor a gyümölcs héja megpuhul és lilára vált. A mangosztán a szüretelést követően héjának ismételt megkeményítésével jelzi, hogy fogyasztás és gyógyhatás szempontjából elérte legkiválóbb állapotát. Az immár piacképessé vált, mandarin nagyságú, kerek gyümölcs tetejét a szár felőli oldalon egy jellegzetes alakú, világoszöld kehely zárja le.

A mangosztán egzotikus illatú, édesen savanykás, lédús, hófehér húsát a citrusfélékéhez hasonlatos gerezdek alkotják. Az ezekben található mag emberi fogyasztásra nem alkalmas, mint ahogyan a gyümölcs héja sem, amely latextartalma révén ráadásul bőrünkön és ruhánkon fekete foltokat hagyhat.

A telített zsíroktól mentes, kalóriában szegény, élelmi rostokban viszont gazdag gyümölcs A- B- és C-vitamin, valamint réz-, kalcium-, mangán-, magnézium-, vas-, nátrium-, cink-, foszfor- és káliumtartalma révén jelentős mértékben képes hozzájárulni egészségünk megtartásához. A mangosztán fitokemikáliái, többek között a xantonok kiemelkedő antioxidáns, immunerősítő, emésztés- és hangulatjavító, valamint természetes fogyasztó hatást fejtenek ki szervezetünkre, és hatékonyan hozzájárulnak szív- és érrendszerünk egészségének védelméhez is. Antibakteriális, valamint vírus- és gombaölő hatásának köszönhetően az ázsiai népi gyógyászat húsát, levét, helyenként még héját is felhasználja, mégpedig elsősorban bőr- és húgyúti fertőzések, egyes nemi betegségek, menstruációs panaszok, valamint különböző emésztési zavarok kezelésére.

E gyógymódok hatékonyságának tudományos igazolása egyelőre várat magára, a Victoria királynő kedvenc gyümölcseként Európában is elhíresült mangosztán azonban utolérhetetlenül gazdag ízvilágával egyszerű ínyencségként is minden babért learat. A kiváló hűsítő hatással rendelkező gyümölcsöt a karamellt, a vajat, a barackot és a narancsot egyaránt idéző, selymesen lágy aromája önmagában fogyasztva is fenséges csemegévé avatja, de zamatát akár ananásszal, papajával, maracujával, vagy kókusszal párosítva is élvezhetjük. A mangosztán leginkább konzervként, gyümölcsléként, gyógyitalként, illetve fagyasztott formában kerül a nagyvilág boltjainak polcaira, de egyre gyakrabban tűnik fel lekvárok, jégkrémek, joghurtok és szószok alapanyagaként is.

A páratlan ízvilágát leginkább nyersen kifejtő gyümölcshöz sérülékenysége és romlandósága miatt friss formában általában csak a termőhelyéhez közel eső piacokon juthatunk, akinek azonban módja nyílik mangosztánt vásárolni, gondosan ügyeljen arra, hogy a gyümölcs héja sértetlen legyen, hiszen az az által tartalmazott latex a gyümölcshúsba jutva az ínycsiklandó finomságot fogyasztásra alkalmatlanná teszi.

Forrás:http://www.szepzold.hu/mangosztan_kiralynoi_csemege_bamulatos_gyogyhatasokkal