Szeretettel köszöntelek a Táplálkozás Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Táplálkozás Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Táplálkozás Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Táplálkozás Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Táplálkozás Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Táplálkozás Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Táplálkozás Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Táplálkozás Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Miért van az, hogy az édes ízekhez vonzódunk inkább, és jellemzően nem egy nagy tál salátával tömjük meg a bendőnket az esti tévézés közben, lefekvés előtt?
Pedig attól biztosan nem törne ránk ilyen elviselhetetlen, rettenetes bűntudat...
Csak még egy cseppet. Egy falatot...ismerős? MIért csipegetünk néha naphosszatt, pedig tudjuk, hogy lassan újra kinőjük a nadrágunkat? Nem akarjuk, de mégis, muszáj...
A csábító édességeknek, vagy sós ropogtatni valóknak nehéz ellenállni - de miért?
14 éve | Szutorné Farkas Erika | 1 hozzászólás
Ha tudni akarod egy emberről, milyen volt a gyerekkora, nézd meg, hogy eszik!
Na nem arról van szó, hogy tud-e kulturált módon, késsel-villával étkezni, hanem arról, hogy mások jelenlétében visszafogottan csipeget-e, míg éjszaka otthon kieszi a hűtőt, vagy megmutatja-e valódi önmagát.
És persze arról, hogy milyen is az a valódi önmaga...
A étkezési szokások, különös tekintettel az étkezési zavarosokra, visszavezethetők a kora gyerekkori lelki és szellemi, táplálásra, vagyis a felnőttkori evési szokásaink (vagy problémáink) kialakulásában a legfőbb szerepet nem a étkezéssel kapcsolatos szokások kialakítása, hanem a "szeretetkapcsolatok" minősége határozza meg.
|
|
Óriási szakadák tátong értelem és értelmes cselekvés közt.
Így van ez az evéssel is: hiába vagyunk minden igyekezetünkkel azon, hogy megőrizzük az egészségünk, hogy várható élettartamunk fényévekre kinyújtsuk; hiába vagyunk tisztában egyes típusú élelmiszerek káros hatásáról, mindez többnyire nem akadályoz meg bennünket abban, hogy köztudottan egészségkárosító ételeket fogyasszunk.
Vagy túlfogyasszunk. Ezt mindenki ismeri: azért eszem, mert ideges, stresszes vagyok...pedig igazából nincs neurológiai kapcsolat az evés okozta örömérzet, és a szorongás enyhülése között, itt pusztán egy helytelen érzelmi kondicionálásról van szó.
14 éve | László Krisztina | 0 hozzászólás
Egy közös napindító reggeli, vagy a meghitt családi vacsora nem pusztán a táplálékfelvételről szól, legalábbis ennél jóval több lehetőség rejlik benne.
A közös étkezések során alakul ki a csemeték ízlésvilága; szüleiktől lesik és veszik át helyes, vagy helytelen étkezési szokásaikat is, ugyanakkor ez az alkalom teremt lehetőség arra is, hogy biztonságos, nyílt, meghitt és szerető légkörben vértezzék fel magukat a mindennapok kihívásaival szemben.
Keczánné Macskó Piroska írta 2 hete itt:
Jó szórakozást a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás